Egész este forgolódtam. Az előző nap eseményei lepörögtek a szemem előtt.
Mire célzott Lysander azzal, hogy ne bízzak Castielben? Hiszen ő mindent megad nekem csókoktól kezdve az igaz szerelemig. Nem létezik, hogy csak kihasználna. Ő nem olyan, ezt már bebizonyította. Most igazán haragszom Lysanderre, hogy szét akar minket választani. Teljesen elment az esze, egy hülye kis csitri bolondot csinált belőle! Nem érdekel, akármit is mond, én Castiellel maradok. Akár örökre!
Lysander semmit se tud arról, ami köztünk történik. Semmi, semmi de semmi köze nincs hozzá, hogy én kikkel barátkozok! Mit képzel magáról?!
Mindegy. Nem fogok miatta bosszankodni. Soha többet. Ő csak egy senki, aki belepofázik az életembe...
Visszatérve rám.
Castiel mindent felforgatott a nyugis kis életemben. Egyetlen napot sem töltök nélküle, és nekem nagyon jó ez így.Mivel gyakorlatilag "új életet" kezdtem, most már komolyan tervezem befestetni a hajam. Eddig csak olyan kis tervezgetés volt, de most már tisztán látom, hogy jót tenne egy kis változatosság. Holnap megyek a fodrászhoz megcsináltatni a hajam, már el is terveztem. Anyu nagy nehezen, de beleegyezett.
Úgyhogy most tökre izgulok, hogy jól fog-e sikerülni a hajam. Nagyon remélem, hogy igen!
A matek egyre jobban megy, hála az én vörös lovagomnak. Sokat tanulunk együtt, bár inkább csak én tanulok, ő meg mindig mást csinál... Hol ebédel, hol zenét hallgat, vagy játszik a hajammal, esetleg csak csendben figyel. Igazán szeretem, teljes szívemből.
Ma is megígérte, hogy délután értem jön. Délelőtt valami fontos dolga akadt, ezért nem tudott velem lenni, de hát én nem fogom magamhoz láncolni, hadd élje az életét.
A bátyám, amikor megtudta, hogy Castiellel járok, majdnem leesett a székről, ahol éppen ült.
-Micsodaaaa? - meresztett nagy szemeket. - Ti meg mikor melegedtetek össze?
-Ha tudni akarod, már elég régen készülődött a kapcsolatunk. - sértődtem meg. Ne álljon már neki így a viszonyunkhoz!
-Jól van, jól van... Nem kell leharapni a fejem.
-Nem is akarom. Nem vagyok éhes. - feleseltem.
-És szomjas se? Mert a véremet szívod. - pofázott Boti.
-Nem vagyok vámpír. Majd szólok, ha az leszek.
Szóval veszekedtünk sokat, de végül is a bátyám is áldását adta ránk. Örültem, hogy végre elfogadta, mert már készültem nagyon csúnyán feleselni.
-És mi van azzal a Lys gyerekkel? - kérdezte Boti.
-Mi lenne vele? - mormogtam.
-Vele nem vagy jóban?
-Nem!! Nem vagyok vele jóban!! Az egy hülye állat!!
-Mi bajod van, húgi? - meresztett nagy szemeket.
-Semmi. Ejtsük a témát.
-Oké. Holnap bulizni megyünk az egyik városi klubba. Jössz velünk?
-Attól függ. Mi ez a többes szám?
-Én, Castiel, és még pár haverom... Benne vagy?
-Jaja, nem rossz ötlet - vigyorogtam. - Addigra új hajam lesz.-Mi van?
-Stílust váltok. Nem árt a változatosság. Új hajam lesz. - újságoltam vidáman.
-Aha. És miért nem jó ez így, ahogy van?
-Mert nem jó. Mert kell új. Jó lesz, majd meglátod - örvendeztem.
-Hát jó, én inkább nem szólok bele...
-Helyes! Na, megyek tanulni, szia - ugrottam fel a helyemről, és rohantam fel a lépcsőn a szobámig.
Megcsináltam minden leckét, és eleget is tanultam. Nem tudtam magammal mit kezdeni unalmamban, csak ücsörögtem és lógattam a lábamat. Mit csináljak? Unatkozom nagyon de nagyon!
Eszembe jutott egy jó ötlet. Mi lenne, ha csajos bulit rendeznék itthon? Persze nem most, mert mindenki programozik, de talán holnapra összehívhatnám a lányokat dumcsizni meg pletykálni. Nem is rossz ötlet.
Előkotortam a mobilom, és sorra hívtam fel a csajokat. Rosa, Iris, Viola, Kim, Peggy, Melody, Sharlotte és Amber (!!!) rögtön igent mondtak. Capuchine és Lisa nem érnek rá, de őszintén megmondom, nem fognak nagyon hiányozni... Ambert is csak azért hívtam meg, nehogy még jobban berágjon rám. Még csak az kéne.
Szóval akkor holnap délután 2-kor jönnek a lányok. Elég izgi napom lesz... Délelőtt hajfestés, ebéd után csajbuli, és este a városi Klubb. Jó lesz, már nagyon várom!
Izgatottan aludtam el, és vártam a holnapot.
Reggel kómásan keltem az ébresztőre... Vasárnap van, hagyjon már békén... Tényleg, miért állítottam be?! Teljesen hülye vagyok. Aztán beugrott a tudat, hogy fodrászhoz megyek.
Kipattantam az ágyból, mintha egy darázs csípett volna meg. Izgatottan öltözködtem, szinte már kapkodva.
Fekete blúzt és szürke shortot vettem fel, és nem sokat sminkeltem, csak éppen hogy. Felkaptam a hátizsákom, beleszórtam a fontos cuccaimat (telefon, lakáskulcs, pénz), és már itthon se voltam.
Első körben a fodrászhoz mentem, és szerencsére könnyen oda is találtam. Kicsit hamar odaértem, de már nyitva voltak, és nem volt előttem senki, így bemehettem előbb.
A fodrászlány megkérdezte, mit akarok csinálni a hajammal.
-Vörösre szeretném festetni. - válaszoltam céltudatosan, mire az orrom alá nyomtak ezerféle vörös árnyalatot. Úgy 5 perc válogatás után végre megtaláltam azt, ami kellett nekem. Kicsit élénkebb, és nem olyan sötétvörös, ami címlapokon van. Nagyon tetszett, és mivel az eredeti hajszínem világos, ezért úgy is fog kinézni, mint a mintán.
Úgy egy órát ültem a fodrász székben, mikor megszólítottak.-Most már kinyithatod a szemed. - igen, ugyanis még a kezdetnél rájuk parancsoltam, hogy csak akkor szóljanak, ha már kész vagyok. Addig a szememet csukva tartottam, és vártam. És most kész vagyok? Húha...
Amikor kinyitottam a szemem, alig ismertem magamra. Az ezüst hajamból semmi sem maradt, helyette óriási vörös hajzuhatagot láttam a tükörben. Ez tényleg én vagyok? El se merem hinni...
-Na? Meg vagy elégedve? - mosolygott a fodrász.
-Nagyon... nagyon, köszönöm szépen! - nevettem.
Nem volt nagyon drága az ára, így még jobban örültem. Hihetetlen, hogy a fodrászok miket tudnak művelni az emberrel! Vajon Castiel mit szól majd hozzá? Szerintem tetszeni fog neki, vagy legalábbis ha szeret, akkor mindenhogy tetszem majd neki.
Vidáman ugrándoztam. A második állomás a bolt volt, ugyanis a lányoknak is kell valamit adni...
Vettem egy halom chipset, üdítőt meg édes kekszeket, és sós kiflit meg szalámit. Zöldség? Az meg minek? :D
Siettem haza, hogy legyen még időm elkészülni. Amint elértem a lakást, nagy lendülettel berontottam a konyhába Botihoz.
-Mit akarsz? Ki vagy te? - most szórakozik, vagy tényleg nem ismer meg...?
-Hahó, bátyó! Én vagyok!
Pár másodpercig csak bámult, aztán leesett neki a tantusz.
-Jaaaa, tényleg. - vigyorgott - Hasonlítasz Castielre.
Ez eddig eszembe se jutott... Mármint az, hogy a "hercegemnek" is vörös a haja. Na most már mindegy.
-Ezt öröm hallani. Na megyek, mert a lányok kettőre jönnek csevegni - mosolyogtam.
-Miiii? - hüledezett a bratyóm. - Te most komolyan idecsődítesz egy gimis csitrisereget? Rám nem is gondoltál?!-Dehogynem - vigyorogtam, és elővettem a szatyromból egy zacskó hagymás chipset. - Ezt neked hoztam, engesztelésül.
Dühösen nézett rám, de nem érdekelt, futottam föl a lépcsőn a szobámba.
-Ne hidd, hogy ennyivel megúszod! - kiáltott még utánam, de nem törődtem vele.
Az asztalt sarokba húztam, hogy legyen elég hely. A fotelt az ágyam mellé húztam, hogy legyen hol üldögélni. a kajákat kirakodtam az asztalra, és a kis műanyag poharakat is kitettem az üdítők mellé.
Lementem szendvicseket készíteni, jó sokat sikerült. Tányérokon vittem fel őket, és amikor készen lettem mindennel, pont akkor csengettek. Lefutottam, és ajtót nyitottam. Boldogan ölelkeztünk Rosa-val, és amikor kiörültünk magunkból már a lelkünket is, felhívtam a szobámba. Lassan megérkezett sorban mindenki. Peggy, Iris, Melody, aztán Kim, Viola, Amber és Sharlotte.
A szobámban se teketóriáztunk sokat, rögtön dumcsizni kezdtünk.
-Amanda! - kiáltott fel Rosa. - Neked eddig nem piros volt a hajad, ugye? - nevetett.
-Jaja - bólogattam hevesen.
-Minek festetted át? - kérdezte gúnyosan Amber.
-Tudod, új élet, új haj... Jót tesz a változatosság - mosolyogtam vissza a grimaszára. - Talán nem tetszik?
-Szerintem nagyon jó - nevetett Iris. - Illik a szemedhez, és stílusos is. Még jó, hogy nem kékre festetted...
-Akkor olyan lennék, mint Alexy - mindenki felnevetett.
-Erről jut eszembe... - kezdte Peggy. - Tudtátok, hogy Alexy meleg?
-Hogy mivaaan? - dülledtek ki a szemeim.
-Hogyan? - furcsállta Rosa is.
-Alexy meleg. - vigyorgott Peggy, és élvezte, hogy ő a nagy hírhozó.
-És szerintetek ez baj? - kérdezte Sharlotte.-Hát... Engem nem zavar - vallottam be.
-Engem se. - mondta Iris és Rosa egyszerre.
-Engem kiráz a hideg a melegektől... - borzongott Amber.
-Egyet értek vele - helyeselt Sharlotte.
-Hát... Nekem Alexy mindig jó barát marad - mosolygott Kim.
-Nekem sincs vele bajom... - Viola ma először szólalt meg.
-Melody?
-Én tartózkodom...
Jól kibeszéltük az ikreket, majd megint rám terelődött a szó.
-És hogy értetted azt, Amanda, hogy új életet kezdesz? - kérdezte Sharlotte. - Mi változott meg?
-Hát tudjátok... Lett egy barátom, és mindent felforgatott az életemben. - mosolyogtam szégyenlősen.
-Na ki vele - vihogott Rosa. - Ki a pasi?
Ők még nem tudnak Castielről. Úgy határoztunk a vörössel, hogy még egy kis ideig nem publikusan járunk, mert az túl korai lenne. De már azóta eltelt egy kis idő, szerintem már ők is meg tudják emészteni a történteket. Nem nagy ügy...
-Hát... Castiellel járok...
Néma csend lett. Mindenki másképp fogta fel az ügyet. Olyan 5 másodperc múlva már mindenki egyszerre beszélt.
Rosa ujjongott, és tiszta szívből örült nekünk. Nagyon lelkes volt, és én ennek nagyon hálás voltam.
Iris csak sejtelmesen mondogatta, hogy "ő már rég sejtette, hogy lesz köztünk valami".
Peggy csendben dolgozta fel a történteket, és szerintem már egy újabb cikkén gondolkozott, aminek az lesz a címe, hogy "a korai szerelmesek a Sweet Amorisban", címlapfotó Cast és én... Rossz előérzetem van.
Amber majdnem lefordult a székről, és dühtől elvörösödött arccal fújtatott magában, és majd' felrobbant az idegtől. Mellette Sharlotte "vigasztalta".
Viola és Kim is gratuláltak, őket annyira nem rázta meg a dolog, nem állnak közel Castielhez és Lysanderhez sem.
Melody is örült, őt sem érintette nagyon szívén a bejelentésem.
Nem bántam meg, hogy elmondtam, bár lehet, hogy Amber haragjától tartanom kéne egy kicsit...
Folytatás a következő részben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése