Gyanú

Figyelem! Az egész rész Lysander szemszögéből van írva, úgyhogy úgy olvassátok! :)

Egész éjjel forgolódtam. Valamilyen oknál fogva nem tudtam aludni, magam se tudom, miért. Egyfajta rossz előérzet? Vagy gyanú? Talán félelem-szerűség? Mi a fene bajom van?
Nem tudok nyugton maradni. Állandón Amanda jár az eszemben, pedig nagyon szeretném már kiverni a fejemből. Nem azért, mert nem szeretném... De tudom, hogy neki ezerszer jobb helye lenne Castielnél. Na igen, a vörös ördög. Kimondhatatlanul haragszom rá, de csak, mert szeretnék a helyében lenni.
Castiel jó haverom, nem akarok haragban lenni vele, vagy megbántani... De olyan igazságtalan ez az egész! Ő gazdagnak, menőnek, egy igazi lányálomnak született, amíg én egy hülye művésznek. Gyűlölöm magamat. Miért nem lehetek olyan laza és vagány, mint ő? Nem mintha a koncerteken, ahol Castiellel lépek fel, nem ragadnának rám a csajok... De hát ők már nem érdekelnek. Csaj álmodozó rajongók. 
Talán ha Amanda eljönne az egyik koncertre... Igen, ez nem is rossz ötlet! Végre egy reménysugár!
De hát úgyis csak Castielt venné észre. Hihetetlenek ezek a gondolataim!
Ez nem én vagyok!
Hová lett az igazi Lysander?
Teljesen meghülyültem?
Az lehet.
Ezek alapján jó elbeszélgettem magammal az este folyamán. Hiába az alváspróba, csak nem jön az álom.

Más is nyomasztott. De az sokkal jobban. Amanda BIZTONSÁGA. Hiszen... ez ma esett le, hogy Castielnek van barátnője, akkor meg miért van Amanda közelében folyton?
Castiel barátnője viszonylag szép, kecses, laza és menő, mint akármelyik rajongójuk. Haverja igazán szereti őt, hát, Deborát nem lehet nem szeretni.
Mondjuk én kifejezetten gyűlölöm, de... Mondom, hogy én más vagyok!
Hát ja, Deborah igazi bombázó csaj. Nem is értem... Castiel mit akar Amandától?
Miért csókolgatja a folyosón, az udvaron?! Ez már eleve megcsalás. Elmondhatnám Deborah-nak. De nincs semmi értelme.
Amanda bizonyára nem tud Castiel barátnőjéről. Talán szólnom kéne neki? De hát úgyse hinne nekem... A lány biztonsága bizonytalan.
Szerintem Castiel csak kihasználja. Mi van, ha igazam van? Ez a gyerek leveszi a lábáról a csajokat, és simán lefekteti őket. Akármelyiket.
Éppen ettől félek... Hogy Castielnek csak Amanda teste kell. Más nem is, csak a teste. Hogy utána dobhassa, és visszamenjen Deborával szórakozni.
Be kell valljam, hogy baromira féltem Amandát. De tényleg. Valamit cselekednem kéne? Talán beszélek Castiellel.
Hagyjuk! Csak képzelődöm, elment az eszem!
Ez nem én vagyok.
Vagy mégis? Lehet, hogy tényleg igazam van?

Az a harmadik problémám még (de kevésbé fontos), hogy valahol megint elhagytam a jegyzetfüzetemet. Hová tettem? Ha valaki megtalálja, nehogy beleolvasson! A végén még megfejtik, mi van a rejtett sorok mögött...
Pár óra múlva sikerült elaludnom.

A másnap reggel ugyanúgy kezdődött, mint mindig. Felkeltem, felöltöztem, reggeliztem és mentem a suliba.
Nem tudom, hogyan álljak hozzá a dolgokhoz. A legjobb, ha tudomást sem veszek róla... róluk.
A teremben üldögéltem magányosan, amikor cseppet sem kellemes meglepetés jött. Castiel és Amanda jöttek a terembe, kézen fogva. Ezek most megőrültek? Vagy legalábbis a vörös biztosan. Most akkor mi van Deborah-val?
-Csá, haver - köszönt nekem Cast.
-Helló. Castiel, neked nincsen... - azt akartam kérdezni, hogy nincsen-e barátnője már, de ő egy szigorú nézéssel belém fojtotta a szót. - Nincsen... ötleted, hogy hol hagytam el a jegyzetfüzetem? - rögtönöztem.
-De. Otthagytad nálunk, még két nappal ezelőtt - dobta le az asztalomra az említett tárgyat.
-Kösz.
-Semmiség. Bocs, Lys, de most mennünk kell - vigyorgott, kézen ragadta Amandát, és kiviharzottak a teremből.
Nem értem. Lökött egy haverom van.
Akkor most két csajjal kavar egyszerre? Ez teljesen meghülyült!!
A nyelvtant végig szenvedtem, és szünetben Castiel hívott a büféhez. Gondoltam, jól jön ez most.
-Hol hagytad Amandát? - kérdeztem tőle.
-Csajos beszélgetések a kertben - legyintett - Pletykálnak.
-Castiel. Te most tényleg két nővel kavarsz?
-És ha igen? Nincs beleszólásod. - dörmögött a vörös.
-Oké nyugi már - löktem meg. - De minek neked Deb mellé még egy csaj?
-Hát nem érted, Lys? Én Deborah-t még ugyanúgy szeretem, mint azelőtt. Csak... csak ez a csaj levett a lábamról. Nem tudod elhinni, mennyire kívánom!
-Szóval csak vágyódsz rá. Nem is szereted.
-De, mint barátot.
-Akkor miért lett most a csajod? - értetlenkedtem.
-Azért, okoska,  mert őt csak így lehet meghódítani. Ne félj, miután kielégít, visszatérek Deb-hez - vigyorgott.
Hát tényleg igazam volt... Nem, nem, nem, ez nem lehet igaz. Visszajött Castielbe a nőcsábász?
-Castiel! Ezt nem teheted! Se Amandával, se Debbyvel! Miért jó ez neked? Csak hogy nőjön az egód?
-Hagyjál már, öreg. Csak egyet kérek: ne szóld el magad.
-Mindegy is.
A büfében vásárolt dolgokkal mentünk vissza a teremhez. Amanda már várhatott minket, mert nagy lendülettel vetette magát Cast nyakába. Bár szólhattam volna neki, hogy ez így nem lesz jó...
Következő szünetben Amanda a szekrényébe pakolta a cuccait. Összeszedtem a bátorságom, és odamentem hozzá.
-Amanda... - szólítottam meg.
-Szia, Lys - mosolygott - Mi járatban?
-Csak beszélni szeretnék veled.
-Mondjad csak.
-Castielről lenne szó - fogtam suttogóra. - Figyelj, én a helyedben nem biztos, hogy rögtön a karjaiba borulnék. Nem akarok nektek rosszat, de ne bízz meg benne. Kiszámíthatatlan.
-Te ne szólj bele a magánügyembe - jött dühbe. - Miből gondolod, hogy Castiel nem szeret?! Mi?! A kapcsolatunkba neked semmi beleszólásod nincsen! Szét akarsz minket választani.
Megijedtem a hirtelen haragjától. Még sosem láttam ilyennek.
-Nem, Amanda, dehogyis! Ne érts félre. Én csak azt akartam mondani, hogy...
-Kár is lenne mondanod - szakított félbe gúnyosan - Castiel tiszta szívéből szeret, csak te vak vagy és gonosz!
-Inkább te vagy a vak, ha nem látod, hogy játszik veled!!
-Hülye vagy. Castielnek igaza van, valamiért tényleg más vagy. Ő szeret engem, és én is őt. Nincs jogod szétválasztani minket!! Most pedig, szeretnék órára menni! - tüntetően elfordult tőlem, és elfutott.
Hogy én milyen hülye vagyok. Tényleg azt hittem, hogy meg fog hallgatni? Kis, naiv, buta Amanda. Most már rád is haragszom!

Suli után a parkba mentem. Most, hogy Castiel megtalálta a jegyzetfüzetem, újra verseket írok. Az egyik padon bambultam magam elé, hátha megjön az ihlet. És meg is jött, bár nem egyhamar.

Kellet nekem, hogy rád akadjak,
Kellet, hogy megkedveljelek,
Hogy együgyün mindent bevalljak,
S hogy büszkén ne hallgass te meg!!!!

Kellett nekem beléd szeretnem,
Kellett nekem, hogy meggyötörj,
Hogy bálványozzalak szívemben,
S hogy te viszonzásul megölj!!!

Idáig jutottam, amikor valaki megszólított. Csak nem a vörös haverom? Hát persze, hogy ő!-Helló, Lys! Újabb dalszöveg? - tréfált Cast. Amandával sétáltak kézen fogva. Kicsit elment a kedvem az egész naptól.-Úgy is mondhatni. Versek.
-Erről jut eszembe, holnap gyere át próbálni! Szerintem elég dalt írtál az elmúlt napokban - kacsintott Castiel.
-De még milyeneket - tréfáltam én is.
-Milyeneket? - kérdezte Amanda.
-Mostanában szerelmes verseket ír - árulkodott Cast.
-Olyasmit - vigyorogtam. - Ne haragudjatok, de vár a versem, úgyhogy...
-Oké, már itt sem vagyunk. Csá!
-Szia, Lysander. - Lysander? Eddig csak Lys-nek szólított.
-Helló.
De már nem volt kedvem verset írni, inkább haza mentem. Énekeltem magamnak, és segített. Az ének mindig segít. Közben azon agyaltam, vajon Castiel miért lett megint ilyen nőcsábász, mint régen... Nem örülök neki, nagyon nem...
Szegény Amanda, ha tudná, mi készül ellene...!