Birthday Party /1

Ugyanúgy keltem, mint minden átlagos reggel: fáradtan.

Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, komótosan felöltöztem.

Rövid fekete nadrágot és lenge piros pólót vettem fel bokacsizmával. Feketés-pirosasan sminkeltem, és hátrakötöttem vörös hajam.

Kicsit bepirosodtam ma, de nem baj... Ilyen hangulatom volt.

A nappaliban még nem volt lent sem anya, sem a bátyám. Gondoltam, megvárom őket, hogy legalább kicsit beszélgessünk.

10 percet üldögéltem, amikor leesett, hogy anya biztosan korábban ment el a munkába, Boti meg sose kel fel időben.

Felpattantam a kanapéról, és egyenesen a bátyám szobája felé vettem az irányt.

Megálltam az ajtó előtt, és hallgatóztam. Halk szuszogást véltem felfedezni, ezért ütlegelni kezdtem az ajtót, és ordibáltam teli torokból. Jól van na, köcsögnek lenni is kell néha...

-Botiiii!!! - kiáltottam. - Elkésel a melóból!! Nem szándékozol felkelni?!!

A szuszogás abba maradt, de nem hallottam semmi zajt.

Hirtelen kinyílt az ajtó, és félkómás bátyám nézett vissza rám dühösen. Hopszi.

-Mit ordibálsz a medve barlang előtt?! Megvesztél?!

-Először is: ez maximum egy menyét barlangja, mert a medve nem így horkol. Másodszor meg elkésel, úgyhogy igyekezz!

-Menyét?! Te most lemenyéteztél?! Engem?! - kiabált.

-Lemaradtál a mellékes résznél...

-Pff... - dühösen becsapta az ajtót. Én még pár másodpercig álltam az ajtó előtt, és bámultam magam elé.

Én csak jót akartam... Legalábbis csak azt, hogy időben elérjen a melóba. Nem akartam én feldühíteni. De most már mindegy.

Szomorúan és letört állapotban kullogtam az iskolába, és már a kapuban összefutottam Castiellel.

-Szia, cica - puszilt arcon. - Mi a baj?

-Semmi... - dünnyögtem.

-Látom rajtad - akarékoskodot.

-Összevesztem Botival... legalább is azt hiszem.

-Ha egyikkel kibékülsz, másikkal összeveszel? Nem tudsz nyugton maradni? - röhögött.

-Ne csináld már - húztam el a számat rosszkedvűen.

-Te ne csináld - magához ölelt, és próbált vigasztalni. Nem nagyon ment neki, de azért hálás voltam a szándékáért.

Lassan elfeledtem az apró kis gondomat, és a sulira koncentráltam, na meg főleg Castielre. Egész nap együtt voltunk, tanórákon, szünetekben, ebédkor, szakkörön és udvaron.

Suli után elindultunk, de most nem hozzánk, hanem hozzá. Direkt mondtam egyes számban, mert Castiel egyedül lakik a kutyájával, Démonnal (nem mondom, eléggé nem vagyok vele jóban). A szülei (mármint Cast szülei, nem a kutyáé...) állandóan külföldön vagy vidéken vannak, ugyanis apja épülettervező, anyja meg divatszakértő. Ezt mind séta közben tudtam meg, és örültem, hogy egy kicsit már tudok Castiel magánéletéről.

Ebből a pár mondatból azt is kikövetkeztettem, hogy Castiel nem egy szegény ember... Bár ezt így nem mondta ki, szinte biztosra veszem, hogy a családja igenis gazdag és tehetős.

Nagyon kíváncsi vagyok már a lakására.

Lakás?! Én azt gondoltam, hogy csak egy lakásról van szó?!

Amikor odaértünk, nem akartam hinni a szememnek. Óriási ház volt, kerttel, medencével, grillbárral, és minden szuper dologgal. Belülről sem volt semmi... A nappaliban a vörös és a fekete színek uralkodtak. Szinte nem is volt már szín a helyiségben.

A konyha zöldes-sárga színben pompázott.

A kedvencem mégis a fürdőszoba. Ami azt illeti, 3 is van, kettő az emeleten és egy a földszinten. Nekem a földszinti nyerte el a tetszésemet: fekete márványpadló, fekete falak, fekete zuhanyfüggöny, de minden más fehér. Nekem nagyon nagyon tetszett.

El sem hiszem, hogy Castiel itt egyedül lakik. Nem fél egy ekkora házban egyedül?

Amint ezt végig gondoltam volna, egy óriási belga juhász kutya ugatva elénk futott.

Nagy farkcsóválás közepette rohant Castielhez, és majdnem fel is döntötte, mert a fiú nem nagyon számított erre a fordulatra. Azért üdvözölte a kutyát, majd "bemutatott" neki.

-Démon, bemutatom Amandát, a barátnőmet. - mutatott rám.

Csak én hallucinálok, vagy a következő jelenet tényleg megtörtént? Démon, a kutya, félrefordított fejjel, tűnődve nézett Castielre. Mi baja? Mi olyan érdekes? Hiszen csak a barátnője vagyok! Az egyetlen, nem igaz? Akkor meg mit bámul így ez az eb?

Ez csak egy kutya... egy okos kutya - gondoltam magamban.

De aztán odajött hozzám, és én is megsimogattam.

-De Castiel... Nem értem, mit kell itt takarítani. Minden tiszta - jegyeztem meg.

-A takarítás nem is nagy feladat, de helyet kéne csinálni az előtérben, a nappaliban, a kertben, az alsó medence mellett, és a garázsban.

-Alsó medence? - kérdeztem vissza.

-Az alagsorban van egy egész jó kis medence, oda is lehet majd menni, ha valaki fázik - kacsintott. - De mivel ma jó az idő, remélem, holnap is az lesz - vonta meg a vállát.
-De jó neked... Nem is mondtad, hogy ilyen gazdagok vagytok... - csodálkoztam.
-A szüleim. - vonogatta a vállát Cast.
Egész sokáig pakoltunk, a nappalit szabaddá tettük, a bárpultot kitakarítottuk, a lenti medencét és a kintit is feltöltöttük, a konyhában rendet raktunk, és hulla fáradtan dőltünk le a kanapéra.
Nagyokat fújtattam, mert igen megerőltettem ám magam. De Castiel se volt különb, ő is nagyban szuszogott.
Aztán óriásit sóhajtott.
-Vásárlás? - kérdezte. Rám nézett, mire én bólintottam. Irány a bevásárló központ...
A boltban minden félét összevásároltunk. Rengeteg chipset, ropit, különböző kekszeket, satöbbi... Meg persze édeset is: csokis perecet, sütit, rengeteg sütit... Gumicukrot (mert Iris nagyon szereti), és tortát. Egy kisebb tortát vettünk, mert Cast nem akarja nagy dobra verni.
Hazacipeltük a rengeteg holmit, mármint ugye hozzá... Elpakoltunk, majd hazakísért.
Otthon, a kapu előtt még hosszan búcsúzkodtunk. Bár csak ne lett volna a pillanatnak... Ott akartam maradni, de aztán elengedett, hogy menjek be, mert meg fogok fázni.
Kit érdekel...?
-Akkor szia - integettem még vissza az ajtóból.
Válaszul csak intett.
De nem maradtam ám sokáig otthon... Holnap lesz a bulija! Az ajtó mögül figyeltem, hogy mikor tűnik el az utca végén. Amikor már nem láttam, vártam még két percet, hogy biztosan eltűnjön, aztán kisomfordáltam az ajtón, és elmentem a plázába.
Szerencsére nincs messze.
Céltalanul sétálgattam a boltok között, és a kirakatokat bámultam. Őszintén fogalmam se volt, hogy mit vegyek neki ajándékba. Nem nagyon tudom, hogy minek örülne...
Már egy órája sétáltam és nézelődtem, de egyszerűen nem találtam semmit! Már éppen feladtam volna a reményt, amikor megakadt a szemem egy bolton.
Az üzlet neve: Wicked Skulls. Várjunk csak!
Megtorpantam. Nem ez az a márka, amit Castiel annyira szeret?
Beléptem az üzletbe, és minden tele volt rockos cuccokkal. Alig mertem hinni a szememnek, amikor körülnéztem. Ez lenne az a híres akármicsoda zenebanda vagy mit tudom én mi, amit Cast hallgat? Amit szeret? 

Jézusom... Mennyire különbözünk...
Mindenesetre bátran végig jártam a boltot.
Már éppen indultam volna kifelé, amikor megakadt a szemem valamin... Ez... Ezaaz! Megtaláltam!
Szinte ugrálni tudtam volna örömömben. Megérte annyit lófrálni, ha ez az eredménye! Nagyon fog tetszeni neki... Kifizettem, aztán indultam haza felé.
Magamnak is kell majd vásárolnom hamarosan, de most nem én vagyok az ünnepelt. Majd máskor eljövök a lányokkal.
Hazaérve vidáman beszélgettem még a bátyámmal.
-Na mi az? - kérdeztem. Eléggé búskomor volt.
-Semmi. - mormogta. Talán még mindig az a baja, hogy lemenyéteztem?!
-Így nem tudok segíteni... - tűnődtem.
-Nem is kell... - ásított.
-Mi volt ma a munkában? - kérdezgettem.
-Semmi különös...
-És itthon?
-Itthon se. - motyogta. - Te hol voltál egész nap?
Szerintem egy életre megbánta, hogy ezt megkérdezte, ugyanis be nem állt a szám. Elmeséltem neki, hogy hogy és mint, hogy elmentem Castielhez, hogy pakoltunk, hogy buli lesz, hogy vettem neki ajándékot...
-És mit vettél neki? - kérdezte álmosan.
-Ezt nézd - vettem elő a táskámból a fekete márványdobozt.
Kinyitottam a fedelét, és megmutattam a tartalmát. Egy ezüstláncon lógó Wicked Skulls logó, fekete, fehér és vörös kövekből kirakva. Szerintem eszméletlenül jól nézett ki, de kíváncsi voltam Boti véleményére is. Végül is ő a fiú.
-Wow - bólintott. - Ez nem semmi. Jót választottál - felmutatta a hüvelykujját.
Kissé megnyugodtam, hogy tényleg jó lett a választás eredménye.
Feltrappoltam a szobámba, gondosan eltettem az ajándékot és fürdés után lefeküdtem.
Izgultam a holnap miatt, és már alig vártam, hogy eljöjjön...
Vajon tetszeni fog neki...?