Amanda története: Barátok közt

Másnap már nem izgultam. Úgy keltem fel, mint egy zombi, mivel előző nap holtra tanultam magam, nem akartam máris rossz jegyeket szerezni.

Ma egy fekete combközépig érő simulós ruhát vettem fel. Feketén sminkeltem, és kiengedtem a hajam. Viszonylag elégedetten néztem tükörbe. De hát azért nem vagyok egy nagy álomlány...
Gyalog mentem a suliba. Tetszett az idő; meleg lett de kicsit fújt a szél. Kellemes borzongás futott végig a hátamon, amikor megláttam az iskola kapujában Lysandert. Megörültem neki, hogy legalább nem leszek egyedül.
-Szia, Lys - szólítottam meg.
-Jó reggelt, Amanda - mosolygott. - Hogy hogy ilyen korán?
-Hát, most így értem be. És te?
-Szeretek korán kelni. - felelte.
-Jó neked - nevettem.
-Te beszélsz? - viccelődött. Majd intett a suli felé - Bemegyünk?
-Menjünk.
Bent először a szekrényemhez siettem, és bepakoltam a könyveimet, amiket otthonról hoztam. Úgy döntöttem, hogy mivel most Lys itt van, majd később fogok képeket ragasztani a szekrényem falára.
-Azt mondtad tegnap, hogy szeretsz olvasni - szólalt meg Lys, és a hátam mögül benézett a szekrénybe. Akaratlanul is dobbant egy kicsit a szívem.
-Igen, szeretem a könyveket...
-Miket szoktál olvasni? - kérdezte a fiú.
-Attól függ, mihez van kedvem - nevettem - Szeretem a drámákat, meg a verseket... Néha krimit is szoktam olvasni, azok is nagyon jók... És... Hát, néha írok egy-egy verset, csak úgy kedvtelésből.
-Tényleg? - ámult el Lys. - Nem gondoltam volna. Jó ízlésed van.
-Hát köszi...
Még meg akartam kérdezni, hogy ő milyen könyveket szeret, de hirtelen elém ugrott Rosa, és elrángatott onnan. Még gyorsan intettem egyet Lys felé, de már nem láttam a reakcióját, mert barátnőm olyan hevesen ráncigált el, hogy nem bírtam Lys-re koncentrálni.
-Hova megyünk, Rosa...?
-A többi lánynak is be szeretnélek mutatni, ezért gyere a büféhez! Már várnak minket!
El is mentünk az aulába, és odamentünk az osztálytársainkhoz.
Rosa szép sorban megismertetett a lányokkal. A szőke divatos lány, akit tegnap is láttam, Amber tényleg elég unszimpatikus volt. Be is szólt nekem, hogy ilyen külsővel egy pasit sem fogok elcsábítani. Csatlósai csak viháncoltak. Lisa, Sharlotte és Capuchine voltak a "bandájában", akik minden rossz poénján nevettek. Peggy-t is megismertem, ő mindenről kifaggatott, ami a magánéletemhez tartozik. Kim és Viola voltak a legszimpatikusabbak, Kim barna bőrű, vagány lány, Viola meg csendes, kedves természetű csajszi. Jól kijöttünk egymással, de sajna becsöngettek, úgyhogy mehettünk bioszra. Ez nem a termünkben volt, hanem a második emeleten. Amikor beléptem a terembe, nem találtam a helyem, fogalmam se volt, hova üljek.
-Hé, Amanda! ez Lysander... - Gyere, ülsz mellém?
-Ööh. Persze szívesen, és köszi - motyogtam.
Az egész órát alig bírtam végigkoncentrálni. Lys itt ül mellettem, az 1 méteres körzetemben, és ez olyan felemelő érzés volt... Na de hé! Mi ütött belém?!
Ezután még 5 órám volt, majd Irissel, Rosa-val és Kimmel mentünk a közeli kávézóba, hogy addig is megismerjenek.
-Na akkor, Amanda. Mit gondolsz a gimiről? - kezdte Rosa.
-Nekem nagyon tetszik! - lelkendeztem - Sokkal nagyobb, mint az előző sulim, és szép is!
-Az osztály is tetszik? - kérdezte kíváncsian Kim.
-De még mennyire! Amberék kivételével szinte mindenki szimpatikus...
-Tényleg? Ennek örülök - mosolygott Iris - Mindig is egy összetartó osztály voltunk.
-Most jön a csajos téma, lányok - nevetett Rosa - Na, kinek ki tetszik, és mit szeret benne?
-Nekem Armin jön be - vigyorgott Kim - Bírom a stílusát, meg ahogy kommunikál a külvilággal.
-Vagyis sehogy? - röhögött Iris.
-Úgy valahogy...
-Iris, te jössz!
-Nos... Nekem egy időben Castiel nagyon tetszett, de a rövid kapcsolatunk után már nincs nagyon preferenciám.
-Jártál Castiellel? - ámultam.
-Igen, úgy 2 hónapig...
-És te, Rosa? - kérdeztem.
-Hát, tudod, nekem jelenleg van barátom, Leigh a neve.
-Mesélj róla - kértem.
-Hát, Leigh olyan komoly, és félig-meddig romantikus. Viktoriánus ruhákat hord, és a Butikban dolgozik. Lysander bátyja.
Majdnem lefordultam a székről. Lysnek van bátyja???
-De most mesélj te, Amanda!
-É... én? Hát... Még nem nagyon ismerek itt senkit. Úgyhogy, nem nagyon tudok választ adni.
-Úgy tűnik, Lysanderrel eléggé összemelegedtetek - mosolygott sejtelmesen Kim.
-Igen, de az csak barátság - kicsit bizonytalan volt a hangom, de hát valójában nem is hazudtam.
-Akkor már egész sok barátot szereztél, nem de?
-De! - bólintottam vidáman. - És nagyon örülök neki!
Még vagy egy órán keresztül beszélgettünk, aztán szétváltunk. Amikor haza értem, beszámoltam anyunak a mai napról, beköszöntem a bátyámnak, majd a szobámba vonultam, tanulni.
Valahogy megint elterelődtek a gondolataim... De miért...