Amint tudatosult bennem, hogy hol vagyok, kipattantam az ágyamból, és se perc alatt felöltöztem. Mivel tavasz van, ezért egy fekete rövidnadrágra és egy vörös, lenge pólóra esett a választásom. Izgatottan felöltöztem, halványan sminkeltem, és máris indulásra készen álltam.
Hiába próbáltam a reggelit legyömöszölni a torkomon, nem ment. Még soha az életben nem izgultam ennyire. Nem is értem, mit parázok, hiszen csak suliba megyek... De hát itt a megoldás! A suli új lesz, nem ismerek senkit és semmit a városban. Mi lesz, Istenem, mi lesz...?
Mivel már nem bírtam magammal tovább, fogtam a táskám, felvettem egy rövid kabátot, és elindultam. Tudtam, merre van az iskola, mert anya már megmutatta, úgyhogy kissé bizonytalanul, de elhagytam a lakást. A suli nincs nagyon messze, hamar oda értem.
Hoppá! Úgy látszik, kicsit korán értem ide, mert nem látok sehol senkit. Vagy már elkéstem? Nem, az nem lehet, még fél 8 sincs. Így hát beléptem a suli kapuján, és az izgatottság kicsit alább hagyott. Most, hogy itt vagyok, kicsit megnyugodtam.
De most hogyan tovább? Nincs itt senki, akitől segítséget kérhetnék, csak egy vörös hajú fiú cikizik a folyosó végén. Úgy gondolom, nem szeretnék vele hosszú távon találkozni, ezért inkább nem megyek oda hozzá.
Egyszer csak elém ugrott valaki.
-Szia! - mosolygott vidáman a vöröses hajú, copfos lány. - Te vagy az új lány? Annyit gondolkodtunk, vajon hogy nézel ki, milyen vagy... Még sosem láttalak itt, ezért gondolom, te vagy az. Vagy tévedek?
-Ööö... - miért nem bírok megszólalni? - Szia. Igen, én Amanda vagyok, most jöttem ide és fogalmam sincs, most mit csináljak, merre menjek.
-Ezen könnyen segíthetünk. - nevetett a lány.
-Szuper. A... nevedet megtudhatom? - kérdeztem.
-Óóó, hogy milyen buta vagyok, bocsáss meg. Az én nevem Iris, és most már az osztálytársad. Gyere, menjünk az osztályba, ott bemutatlak a többieknek. - és már ragadta meg a karom.
-Ó, várj még egy kicsit. - állítottam le. - Azt mondták otthon, hogy amint megjövök, keressem a DÖK termet. Először oda mennék - mosolyogtam.
-Jó, akkor meg erre gyere - húzott a másik irányba Iris.
Egészen egy ajtóig ráncigált, aminek az ajtaján nagy betűkkel állt: DÖK. Az izgatottság megint úrrá lett rajtam.
-Köszi, hogy megmutattad. - köszöntem meg. - Majd eltalálok a teremhez, mindjárt jövök!
-Oké, szia, Amanda! - mosolygott Iris, és már el is viharzott.
Én meg kopogtam, és a kihallatszó "Gyere csak" után bátran beléptem.
-Szia - köszöntött egy középmagas, szőke fiú.
-Mi járatban? - kérdezte.
-Öööh... - /nem igaz! Ma nem tudok beszélni? Gyorsan össze kell szednem magam/ - Szia. A nevem Vida Amanda Ruth, ma jöttem először ide.
-Áh, bizonyára te vagy az új lány - mosolygott a srác - Én Nataniel vagyok, a DÖK képviselő. A beiratkozás miatt jöttél, ugye?
-I.. igen.
-Akkor igazán nem kell aggódnod, már elintéztem mindent. Illetve... Egy beiratkozási képet kell majd hoznod. De ráér holnapig.
-Itt van egy kép, gondoltam, hogy szükség lesz rá - vettem ki a táskámból a "profilfotót". - Adhatom?
-Persze - Nataniel elvette a képet, és gondosan eltette a dossziémba. - Új vagy itt, úgyhogy gondolom, nem tudod, merre kell menni - mosolygott mindent tudóan.
-Hát ami azt illeti... Nem tudod, hol van az 56-os terem? Elvileg ott van az osztályom.
-Dehogynem. Elkísérlek, úgy is együtt lesz óránk, osztálytársak leszünk - mosolygott. - De tudsz várni még egy percet? El kell intéznem egy sürgős dolgot...
-Persze, megvárom, amíg befejezed - végre mosolyogni tudtam.
-Köszi - viszonozta a mosolyomat.
Én csak álltam az asztal mellett, és a falon lévő képeket nézegettem, amíg Nataniel elrendezte a papírjait. Komolyan, egy a srác olyan, mint egy felnőtt... Közben becsöngettek. Pánikba estem, hogy rögtön az első napon el fogok késni... Nataniel észrevette a feszültséget, és csak mosolygott az orra alatt.
-Ne félj, ha velem mész be, elnézik a késést. Papírok miatt maradunk le az óra 2 percéről - nevetett.
Elhagytuk a termet, és követtem Natanielt az üres folyosón. Megálltunk a termünk előtt, és én már megint állatira izgultam... A francba. Milyen lesz az osztályom? Osztályfőnöki óra van, úgyhogy most mindenki bent van. Vajon hogy fognak fogadni? Kedvesen, mint Iris, vagy kiröhögnek, vagy némán fognak bámulni, vagy...
-Készen állsz? - nézett rám Nataniel.
-Mi? Ja, persze. - ocsúdtam fel a gondolataimból.
Nataniel kinyitotta az ajtót, és előre engedett. Az osztály rögtön elhallgatott, ahogy beléptem. Mennyi szempár szegeződik rám... Máris feszélyezve érzem magam... Jaj, ne...
-Jó napot, Tanár Úr, az új diákunk volt nálam a beiratkozás miatt, ezért késtünk egy kicsit - szólalt meg Nataniel.
-Ó, értem - szólt a tanár.- Amanda kisasszony, kérem, mutatkozzon be az osztálynak.
Na, erre is számítottam, de most valahogy elfelejtettem a betanult szövegem. Most meg mit állok itt ilyen szerencsétlenül? Jól kezdődik...
Megköszörültem a torkom, és elkezdtem a beszámolóm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése