A buli /2. Viktor.

A buli egyre inkább fokozódott.
A zene dübörgött, és miután már kellően kifulladtam a sok tánctól, kimerülten ültünk le az asztalokhoz.
Magamba tömtem egy csomó kaját. Szigorúan tartottam magam a saját szabályomhoz, miszerint nem iszom alkoholt, így egy cseppet sem fogyasztottam (a többi vendéggel ellentétben). Míg mindenki táncolt, én besegítettem a büfében.
A sok ételt alig győztem osztogatni. Csak az dobta fel néha a hangulatomat, amikor Lys jött szórakoztatni (sose bántam), vagy ha Rosa tartott kiselőadást a kint zajló őrületről. Néha Castiel is betoppant, de inkább csak azért, hogy a többi büféslányt szórakoztassa. Egyszer hozzám is odajött a poén kedvéért.
-Szia, cica, van gazdád? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire elnevettem magam.
-Tudod jól, hogy van.
-Kár. Csak kérdeztem. - legyintett, miközben a poharával játszott.
-Miért nem mész ki?
-Mert most per pillanat mindenki engem keres, és valami hatásos belépőt akarok. - vonta meg a vállát Cast.
-Jellemző.
-De te miért nem vagy kint? Buliznod kellene.
-Ó, nem, nem... - ráztam a fejem. - Jó ez itt. Majd még kinézek.
-Te tudod. Na én mentem, csá! - intett, és már igyekezett is a tömegbe.
-Szia. - köszöntem utána.
Castiel kiment, én meg tovább osztogattam az italokat.
Már nem figyeltem, kinek mit adok, csak azt, hogy valaki mindig megjelent, kért valamit, odaadtam, elvettem a pénzt és jött a következő. Ez így ment egy darabig, amikor is megállt előttem a full fekete fazon fiú, akit a kocsiból láttam kiszállni.
Ugyanúgy akartam rá felnézni, mint a többi vevőre, de nemigen sikerült. Nem volt rajta a napszemüveg, így láthatóvá tette aranybarna, szép szemeit. Egy pillanatig elidőztem egy helyben, mire észbe kaptam.
(Bocsi,  szemszínt nem tudom korrigálni...)
Kérdőn néztem rá.
-Egy kólát, legyél szíves. - szólalt meg.
Mélyebb, férfiasabb hangja volt, mint a többieknek. Nem nagyon, csak egy kicsit.
-Máris.
Elszaladtam a kólájáért, miközben próbáltam legyőzni a szeme színének furcsaságát. Egyre inkább magam elé képzeltem Lys gyönyörű, mosolygó szemeit, és egy ideig ki is töröltem az agyamból az aranybarna szempárt. De csak addig tartott a hatás, amíg vissza nem értem a pult mögé.
-Kösz. - egy 500-ast nyomott a kezembe, én meg automatikusan nyúltam a zsebemben lévő pénz felé, hogy odaadjam a visszajárót.
-Hagyd csak. - legyintett. - Tartsd meg.
-Biztos? - kérdeztem némi habozás után.
-Nem, csak vicceltem. - forgatta a szemeit.
-Köszi. - zsebre tettem a pénzt, és vártam volna a következő vevőt.
Csakhogy a srác nem mozdult előlem. Az arcomat fürkészre, mire zavartan néztem föl rá. Magasabb volt nálam.
-Még valamit? - kérdeztem.
-Hm? Ja, nem. Kösz. - de továbbra sem ment el, csak egy kissé félre állt, hogy odaengedje a többi vendéget. Onnan figyelt, ami enyhén zavart.
Egy csapat lányt szolgáltam ki üdítőkkel, amikor megjelent Castiel, újból. Nem unja még a rohangálást?
-Szia, cica, van gazdád?
-Mintha ezt már hallottam volna egyszer a nap folyamán... - dünnyögtem.
-Fogod még többször is. - legyintett. - Szóval van?
-Mondtam már, hogy van! - szóltam rá.
-Oké. Viccet félretéve, nincs kedved kijönni? Rosa és Lys már kerestek, de nem jutott eszükbe, hogy itt is kutassanak.
-Üzenem nekik, hogy mindjárt kimegyek. - sóhajtottam.
-Jó. Amúgy már sötétedik, és a fények is működnek. Érdemes lenne megnézni...
-Castiel! - emeltem az égre a szememet. - Mindjárt megyek, oké? És most állj félre az útból, mert jönnének a helyedre.
-Bocs. - grimaszolt, majd hátrafordult. - Elnézést, hölgyeim!
Majd röhögve kiment az ajtón. A lányok persze kidülledt szemekkel néztek utána. Castiel hozzájuk szólt, Úúúúúr Isteeen! Pff.
Csak akkor vettem észre, hogy a fekete fazon még mindig ott áll kicsivel arrébb, és még mindig engem bámul. Zavartan vettem le róla a tekintetem, és tovább csináltam a dolgom.
Kis idő múlva már tényleg ki akartam menni, úgyhogy otthagytam a pultot. A fekete srác most megmozdult, és pát lépéssel mellettem termett.
-Csak otthagytad a pultot. - állapította meg.
-És ha igen? Minek maradtál itt?
-Beszélgetni. A többi lány annyira nem szimpatikus. - megvonta a vállát, és ártatlan szemekkel nézett.
Kiértünk a partra.
-Aha. Mert én az vagyok? - következtettem.
-Nézd. - állt meg. - Van különbség közted és ő közte. - mutatott először rám, aztán Amberre.
Elnevettem magam.
-Aha, ebben van valami. - bólintottam. Elmosolyodott. Aranyosan mosolygott, mégis olyan... felnőttesen.
-Viktor vagyok. - nyújtott kezet. - És te?
-Amanda. - kezet fogtunk, aztán tovább mentünk. - Hogyhogy idetévedtél erre a bulira?
-A haverom jött a barátnőjéhez. Én meg eljöttem vele, mondván, hogy én már hivatalosan is vezethetek autót...
-A tiéd a fekete BMW? - csodálkoztam.
-Aha. Elég sok mostanság a bevételem. Épülettervező vagyok, és ebben a pár évben sok házat kellett felújítani a környéken. Magyarul, sok a pénz is.
-Aha. - bólintottam. - Hány éves is vagy?
-23 leszek szeptemberben. És te?
-Én Augusztusban leszek 17.
-Akkor egy kicsit idősebb vagyok. - mosolygott.
-Csak egy kicsit.
-Idősebbnek nézel ki. Olyan 19 körülre saccoltalak. - nézett rám.
-Én téged 20-ra. Úgy nagyjából. - vontam vállat.
-Miért nem bulizol inkább, ahelyett, hogy a büfében lennél? - váltott témát.
-Nem vagyok oda ezért a dübörgésért. - mutattam a DJ pultra.
-Pedig nem rossz.
-Kinek mi az ízlése.
-Játszol hangszeren? - kérdezte Viktor.
-Nem. De nagyon szeretnék, még nem tudom, mit hoz a jövő. Mert te igen?
-Nem, én se. - rázta meg a fejét, majd megint témát váltott. - És miért ilyen a hajad?
Az ujjam köré csavartam egy tincset, és megszemléltem.
-Milyen? - kérdeztem vissza.
-Ezüst. Vagy fehér. Fested?
-Nem. Így születtem.
-De azt meg hogy? Ilyet csak a béna rajzfilmekben láttam. - meresztett nagy szemeket.
-Akkor én biztos onnan jöttem. - nevetgéltem.
-Biztos. - hagyta rám.
Egy ideig még álldogáltunk és néztük a tömeget, amikor Viktor halkan felszisszent.
-Mi az? - néztem rá.
-Jönnek a lányok. - bökött a bal irányba.
Csakugyan, egy csoport csajszi egyenesen felénk jöttek, és mosolyogva integettek Viktornak.
-Még a buli elején tapadtak rám. - magyarázta értetlen képemet látva. - Megtetszett nekik a kocsim, és most én lettem a "dúsgazdag fekete fazon", aki azért van itt, hogy becsajozzon.
-Akkor én mentem is. - indultam el az ellenkező irányba.
-Várj! - szólt utánam. - Telefonszám?
Gyorsan lediktáltam, és megígérte, hogy majd megcsörget, és akkor én is elmenthetem az övét. De akkorra odaért a lánycsapat, és Viktor bedobta a "bombázó" oldalát. Mit mondjak, jól megy neki...
Elhatároztam, hogy megkeresem Lysandert, csakhogy találjak társaságot.
Nem kellett nagyon sokáig kutatnom, mert szembe jött velem, gyorslépésben igyekezett a büfé felé, nyomában úgy 10 lánnyal. Majdnem elröhögtem magam, de aztán végül csak elfojtottam egy mosolyt.
Másrészt meg kissé el is öntött a féltékenység, de Lys képét látva igazán nem kellett volna aggódnom.
Amikor meglátott, arca azonnal vidámmá változott, megragadta a csuklóm, és egy enyhe rántással maga mellé húzott. Kissé elpirultam a mozdulattól, főleg, hogy szembe kerültünk a csajokkal.
-Lányok, bemutatom Amandát, a barátnőmet. - mondta Lys, alig érezhető sóhajjal. - Gondoltam, bemutatom, ha már emlegettük.
-Helló. - fancsali képpel méregettek, az egyiküktől kaptam egy szúrós pillantást, illetve páran sóhajtva megkönnyebbültek, a láttamon. Gondolom, azért örültek, hogy nem lesz nehéz engem az útból eltávolítani. Csakhogy tévednek. Na, mindegy.
-Bocs, de most magunkra hagynátok egy percre? - kérdezte Lys lágy hangon, és "szép illedelmesen" elsétáltunk a közelükből.
Már nem bírtam magamban tartani a kitörni készülő nevetést. Halkan nevetgéltem, amíg Lys a kezemnél fogva húzott előre, majd megálltunk. Még mindig kuncogtam.
-Nevess csak. - morogta Lys.
-Most mi az? - kacagtam. - Nem láttad tisztán a lányok arcát, ahogy néztek. Tuti nem.
-Azért a látásom még mindig kifogástalan. - mutatott a szemeire. - Hiába nem ugyanaz a színe a jobb és a bal szememnek, azért még tisztán látok.
Nevetve szájon csókoltam, de véletlenül ott is ragadtam, és nem is engedtük el egymást pár percig. Aztán arra eszmélet fel, hogy valami élesen villog a közelünkben.
-Nézd, a fények! - mutattam abba az irányba.
A parkett különböző színkavalkádokban úszott. A homokot ugyanolyan jól átfestette a sok zöld és rózsaszín, mintha a klubban lettünk volna. A hangulat a tetőfokára hágott, és már páran a vízben lubickoltak. Lassan kezdődik a nagy fürdés. Úgy látom.
-Tényleg nem rossz. - válaszolta Lys a fényeket illetően. - Castiel tud valamit.
-Te se csináltad volna rosszabbul.
-Hát, nem tudom. Nem vagyok a szervezés embere. - vont vállat.
-Aha... - önkéntlenül is visszagondoltam a Castiellel töltött időkre. Hogy, bár nem mondja, ha Lysnek már akkor is leesett, hogy tetszem neki, akkor valószínűleg végig szenvedte a helyzetet ahelyett, hogy csinált volna valamit. Hát igen. Nem a szervezés embere...
-Hé, ti! - kiáltott nekünk Rosa. - Gyertek a vízbe! Még nincsenek túl sokan, és elvileg nem is hideg!
-Igenis, hölgyem. - dörmögte Lys, majd felém fordult. - Víz?
-Víz. - bólintottam vidáman, és lehúztam a pólómat. Lys követte a szemével a mozdulatot, ezért miután levettem a ruhámat, nevetve meglöktem. Ledobtam a nadrágomat és a pólómat egy üres székre, összeborzoltam Lys haját és már ott se voltam. Elrohantam a part szélére, és ott vártam be.
Nem kellett sokáig várnom, épphogy csak végignéztem a tengeren, és már mellettem is volt.
Hm. Ha eddig arról fantáziáltam, hogy milyen lehet Lysander fürdőnadrágban, akkor azt hittem, egy kicsit tévedtem. Ezerszer jobban nézett ki, mint azt valaha gondoltam volna, de inkább nem részletezném. Szerintem a többség el tudja gondolni... ;)
Amikor észrevette, hogy méregetem, Lys elnevette magát, és behúzott a vízbe. Sikongatva követtem, aztán nyakig merültem a tengerben. A hajamat nem szándékoztam bevizezni. Legalábbis ez volt a terv.
Beljebb úsztam, Lys pedig eltűnt a szemem elől. Amikor már alig ért le a lábam, körülnéztem, de sehol sem láttam. Akármerre fordultam, mindig csak emberek sokasága jött a vízbe, de Lysander sehol. Elnyelte a föld. Vagy a víz.
Csakhogy akárhogy kerestem, csak nem akart felbukkanni sehol. Már éppen aggódni kezdtem volna, amikor valami megragadott a víz alatt, és teljes erővel húzni kezdett lefelé.
Annyi erőm még volt, hogy egy kisebb levegőt vegyek és egy sikolyt elfojtsak, de aztán már csak a hűvös vizet éreztem az arcom körül. Istenem, csak add, hogy Lysnader legyen az...!
Aztán megragadta a derekam, és hirtelen megint levegőhöz jutottam, és kint volt a fejem a vízből. Illetve nem csak a fejem, mert Lys (jól gondoltam, ő volt az) a derekamnál fogva tartott, így a mellkasomtól fölfelé kilátszottam.
-Lysander! Ilyet többé ne csinálj! - sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Miért? - vágott ártatlan képet.
-Megijesztesz. Egyszer csak eltűnsz, aztán meg lent vagyok a víz alatt. Amúgy meg, nem akartam vizes hajat. - nyúltam a tincseimhez, amik kissé hozzátapadtak az arcomhoz.
-Így is szép vagy. - suttogta.
Ránéztem, aztán összeborzoltam a haját.
-Cseppet sem annyira, mint te. - nevettem.
-Tévedsz. - elengedett, mire alacsonyabb lettem nála. Ajj.
-Ne már! - méltatlankodtam. - Eddig legalább magasabb voltam egy kicsivel...
-Ne bízd el magad. Csak kicsivel voltál magasabb.
-Egyszer majd megnövök, és talán egymagasak leszünk.
-Álmodozz. - nevetett.
-De most tényleg. Te túl magas vagy, én meg túl alacsony. Ez nem igazság.
-A magasságod éppen normális. Nyugi. - veregette meg a fejem.
-De ha egyszer egyfolytában fel kell néznem rád, neked meg le kell hajolnod...
-...akkor ez lesz a taktika. - halkan röhögött.
-De én magasabb akarok lenni.
-Öltözz gombának farsangkor. Hátha bejön.
Kissé ellöktem, mire visszahúzott, és megint felkapott. Egy pár centivel fölötte volt a fejem, így most nekem kellett lehajolnom, hogy megcsókoljam.
Nem tudom, meddig állhattunk így. Percekig? Órákig? Mindenesetre úgy végződött, hogy Lys lerakott, aztán minden előzmény nélkül hanyatt esett.
Felvont szemöldökkel néztem a helyére, ahogy pár pillanattal előbb még állt. Aztán leesett a tantusz. Castiel röhögve jött fel a víz alól mellettem, kicsit utána meg Lysander is.
-Visszakapod! - fenyegette meg Lys.
-Várom. - már ott se volt.
-Csakazért se megyek utána. - fintorgott Lys.
-Miért? Nem érnéd utol? - cukkoltam.
Válaszul lefröcskölt, de csak nevettem, mert a hajamnak már úgyis annyi volt.

A többiek is jöttek. A csapat fele a vízben ökörködött, a másik véglet meg táncolt még a javából.
Lysanderrel a sekély vízben ültem, a parthoz közel. Az apró hullámok simogatták a lábamat, miközben a tengert néztem. Már csak mi voltunk a strandon, más családok nem. A Nap már sehol sem volt, és a holdat is eltakarták a felhők. A hátunk mögül a diszkó fényei villogtak, egy kis hangulatot adva. Fáradtan dőltem neki Lys vállának, és örültem, hogy a hajam valamennyire már megszáradt a melegben.
-Elfáradtál? - kérdezte.
-Kicsit... - mosolyodtam el.
-Menjünk haza?
-Viccelsz? Még csak az kéne! - méltatlankodtam. - Különben is, szerintem ha elmennénk, a rajongóid annyira berágnának rám, hogy holnap már nem élnék.
-Azért annyira nem ártalmasak. - nevetett halkan.
-Nem láttad, amikor ott hagytuk őket, annak a vörösnek az arckifejezését? Szerintem ott helyben megölt volna.
-De nem ölt meg. - állapította meg.
-Nem. Még nem. - helyeseltem. - Viszont a kis fekete hajú meg eléggé megkönnyebbült, amikor meglátott.
-Mi van? - értetlenkedett.
-Te komolyan ennyire nem figyelsz az emberekre?
-Bocs. Amikor a közelemben vagy, a világ megszűnik létezni. A többi lányra annyira nem figyeltem.
-Hm. - mosolyogtam, aztán folytattam. - Szóval, a rövid fekete hajú pedig megkönnyebbült.
-Na és?
-Hát nem érted...? - néztem rá fáradtan. - Megkönnyebbült, mert nálam ezerszer jobb lányra számított. Azt hitte, hogy egy veled egymagas, menő, viháncoló, szexi lányt fog melletted találni. Tudod, a magad fajta fiúnak valaki ilyesmit kellene találnia. Nem olyanra számított, mint én. Könnyű ellenfél vagyok a számára.
-Abba hagynád? - sóhajtott Lys. - Vagy még folytatod?
-Folytathatnám, de nincs kedvem. Elmondtam, amit akartam.
-Néha kicsit felhúzod magad, nem? - nézett rám mosolyogva Lys, aztán kissé elkomolyodott, de inkább viccesen folytatta. - Hidd el, nem kell ilyesmitől tartanod. Ami azt illeti, észre se vettem nagyon őket, az arcukat meg pláne. Általában megpróbálom őket kikerülni.
-Aha, csakhogy úgy kerülöd ki őket, hogy rájuk mosolyogsz, kacsintva elköszönsz, ami újabb és újabb reményeket táplálnak bennük. Én már csak tudom.
-Most hogy hagyjam ott őket? - nevetett Lys. - Annyit mondok, hogy csá, azt kész? Ez olyan Castieles.
-Jól van, na. - fintorogtam.
-Mondd, te most komolyan emiatt aggódsz? - a választ várta, addig meg a hajamat piszkálgatta.
-Miért ne aggódhatnék? - összefontam a karom, és megint neki dőltem.
-Mert nincs rá okod. Már mondtam. Amúgy meg, ha amiatt félsz, ami Castiellel és veled történt... Tudod, az a kellemetlen helyzet.
-Tudom. - nyögtem.
-Amiatt meg pláne ne görcsölj. Nem tudom, hogy észrevetted-e, de én már egy ideje különbözök Castieltől. - nevetett.
-Észre vettem. És félre ne érts. Benned 100%-osan megbízom. Tényleg. Emiatt nem félek, csak... Hát, azért mégis. Ha tisztán látnál magad körül mindent, akkor észrevennéd, hogy azért nem lenne nehéz más partnert választanod.
-De én nem akarok másikat.
-Az most más. - legyintettem.
-Nem, nem más. - rázta meg a fejét, és tovább birizgálta a hajamat.- Értsd meg, hogy amit én érzek, az valami egészen különös... Valami varázs, vagy nem is tudom. Amikor még nem költöztetek ide.. Akkor még teljesen más volt az életem. Nem voltak különösebb életcéljaim, csak énekeltem a klubban és a haverjaimmal kóboroltam. Amikor megtudtam, hogy új osztálytársunk lesz, az se nagyon érdekelt. Iris és Melody is később jött, így nem számítottam különösebb változásra. De amikor átlépted az osztály küszöbét... Azt hiszem, ott fordult egyet az életem, minden a feje tetejére állt, és új értelmet kapott a világ. Hidd el, ez így volt, így van és így is lesz.
Egy darabig hallgattam, lehunytam a szemem, és sóhajtva beszéltem.
-Tudod, mennyire értesz ehhez? - kérdeztem.
-Mármint mihez?
-Konkrétan az ember szívébe beszélsz. Legalábbis nekem úgy hangzik. Mindegy, nem fontos. - fészkelődtem egy kicsit az alacsony vízben, aztán újra megszólaltam. - Csak tudnám, miért voltam olyan hülye, hogy egy ideig tényleg Castielt szerettem.
-Neki van valami különleges képessége, hogy a lányokat az ujja köré tudja csavarni. Nem mindenki tud ilyet. - jegyezte meg.
-Csak ti ketten.
-Csak Castiel. - helyesbített.
-Elmondhatom az én verziómat?
-Mondd.
-Szóval, neked is van ilyesmi képességed. Ha másképpen fogalmazok, akkor olyan vagy, mint Castiel. Igazság szerint tényleg olyan vagy, csak sokkal rosszabb. - rosszalló arcát látva gyorsan hozzátettem: - Persze csakis jó értelemben. Valakiknek jobban bejön Castiel stílusa, ezért van akkora rajongó tábora. De nekem nem jön be. Úgy őszintén szólva, még mindig nem tudom, mit látsz bennem, hogy engem láttál meg, és nem azt a fekete hajút... - megvontam a vállam.
-Mert feltűnőbb vagy. Különlegesebb. Szebb, mint bármely másik lány a Földön. Szerintem még Aphrodité sem volt ilyen gyönyörű, mint te.
-Ne csináld. Lehazudod az eget. - forgattam a szemem, de azért baromira elpirultam.
-Nem hazudok.  Én így látlak... és szerintem mások is. Ki ne venné észre, hogy mennyire szépen mosolyogsz, hogy mennyire dallamos a nevetésed, hogy mennyire jól áll neked a piros. - simította meg kipirult arcomat. - Hogy hazudok-e? Eszembe sincs. Eleve nem szoktam hazudni, de neked az életben nem fogok. Ebben biztos lehetsz.
-Bárcsak tudnám, meddig tart ez a pillanat... - dünnyögtem.
-Örökké. - suttogta Lys, és közelebb hajolt, olyan közel, hogy már nem éreztem többé a külvilágot, csak őt, csak a testét, csak a száját. Még a hullámokat sem éreztem körülöttem.
Pár pillanattal később már a számon éreztem ajkait, és ahogy csókja ízét megéreztem, egész testemen végigjárt a remegés. A gerincemen végigfutott egy bizsergő roham, aztán már a hasamban is éreztem, hogy mindjárt elájulok. Ennek ellenére fantasztikus érzés volt, hozzápréseltem magam Lys meztelen felsőtestéhez, és átkaroltam a nyakát, úgy követeltem tovább a csókot. Átfogta a derekam, és szorosan, mégis gyengéden ölelt magához, miközben egy pillanatra se engedte el a szám. Percekig ültünk a vízben így, egymásba fonódva. Egyike azon ritka alkalmaknak, hogy senki se zavart meg minket.
A csóknak (akármilyen hosszú is volt) sajnos hamar vége lett. Kuncogva bújtam a mellkasához, és halkan nyögtem, amit már régen, nagyon régen ki akartam mondani.
-Lys... szeretlek.
-Én is szeretlek. - ölelt még jobban magához. - Jobban, mint gondolnád.
Elégedetten sóhajtottam, és én is átöleltem a derekát.
Azonban a vizet már hűvösnek éreztem, és fázni kezdtem. Kicsit megremegtem, amit Lys persze rögtön észrevett, úgyhogy felállt, és engem is felhúzott.
-Öltözz fel. - javasolta.
-Jó ötlet.
A törülközőt szorosan magamra csavartam, és megszárítkoztam. Amennyire csak tudtam, megpróbáltam a fürdőruhámból kicsavarni a nedvességet, de persze eléggé nehéz volt, úgyhogy csak  ráültem a törülközőmre, így a fürdőruhámból kiment a víz nagy része. Felvettem a nadrágom, aztán kénytelen voltam magam köré csavarni a plédet, hogy meg tudjam szárítani a felső részt is. Amikor Cast elsétált mellettem, felvont szemöldökkel méregetett, mire pofon vágtam. Persze ahhoz nem vagyok elég erős, hogy jól bemossak egyet neki. Kár.
Miután a pólómat is felvettem, a büfébe indultam volna, de Lys elkapta a csuklóm, és a fülembe súgott.
-Nagyon figyelnek téged.
-Hm? Ki? - kérdeztem.
-Ismersz akármilyen fekete fazont? A fa alatt van, mögötted. Kicsit messzebb.
-Jaa... - elmosolyodtam. - Igen, itt ismertem meg. Viktornak hívják.
-Aha.
-Nem vagy valami bőbeszédű.
-Nem tetszik nekem ez a srác. - rázta meg a fejét rosszallóan.
-A nyomodba se érhet. - arcon csókoltam, de végül úgy döntöttem, vele maradok és nem megyek a büfébe. - Hé! Akarsz táncolni?
-Az előbb még fáradt voltál.
-Most viszont szeretnék jó véget adni ennek az őrületnek. - mondtam, és magam után húztam a parkett felé. Közben éreztem egy szúrós pillantást a hátamban. Valami azt súgta, hogy egy aranybarna szem bámul. Nem is tudom, miért...
Miután már tényleg kifáradtam, leültem az egyik padra, ahol összefutottam Alexyvel.
-Jaj, Amanda! - nevetett láttamon. - Még nem is láttalak. Hogy vagy?
Alexy barna kissé lebarnult, így még jobban világított világoskék haja. A szeme mosolygós volt, mint mindig, és száját boldog vigyorra húzta. Visszamosolyogtam rá.
-Köszi, jól vagyok. És te?
-Eléldegélek. Nem láttad Armint? - kérdezte. - Már menni akartunk, de valahol eltűnt, és nem találom.
-Nem is keresed.
-A legjobb módja annak, ha keresel valamit, az az, hogy vársz. - megvonta a vállát.
-Igaz. Armint nem láttam, bocs. Legutóbb még 5-kor találkoztam vele a büfében.
-Majd előkerül. - legyintett lemondóan, és tovább nézte a tömeget.
Miután már nem volt miről beszélni, elköszöntem és elhúztam a csíkot. Nataniellel is összefutottam, de beszélni nem tudtunk, mert Amber is ott volt a közelében, akivel nem akartam összetűzésbe kerülni. Inkább csak maradtam a semmitmondó "Szia, Nat"-nál. Biztos, ami biztos.
Az emberek száma egyre inkább csökkent. Egy óra múlva már csak 10-en maradtak. Aztán azok is eltűntek. Mivel már hulla fáradt voltam (nem csoda hajnali 3-kor), ahhoz se volt erőm, hogy egy padot találjak. Lehuppantam a földre, és álmosan meredtem magam elé, amíg megállt előttem valaki.
-Hölgyem? - nyújtotta le a kezét értem Lys.
-Nem tudok fölállni. - ráztam meg a fejem.
-Pedig haza kell menned. Én még itt maradok, mert segítek a többieknek elpakolni, de te menj lefeküdni. Fárasztó volt az este.
-De te nem vagy fáradt? - néztem rá.
-De, az vagyok. Viszont tényleg kell segíteni a többieknek.
-De én nem megyek egyedül. - makacskodtam.
-Amanda... - forgatta a szemét.
Rosa jött oda hozzánk, és Lysnderhez intézte a szavait.
-Ugyan már! Elboldogulunk. Menjetek mindketten, én még úgyis fel vagyok pörögve. Castiel meg elég erős. Meg itt maradtak még páran, ők is segítenek.
-Oké.
Rosa elment, Lys meg megint a kezét nyújtotta, hogy felhúzzon. Fájdalmas arccal gondoltam bele, hogy sétálnom kell hazáig.
Arckifejezésemet látva Lys felnevetett, lehajolt, és felkapott a karjába, mire halkan sikítottam.
-Lys! Tegyél le!
-Miért? Amúgy se tudnál járni.
-De tegyél le!
-Nyugi, könnyű vagy.
-Dehogy vagyok! - ráztam a fejem.
-Na ne szórakozz már. Jönnél inkább a lábadon?
Egy kicsit haboztam, aztán megadtam magam.
-Nem.
Nevetve belepuszilt a hajamba, és elindultunk hazafelé. Megint elkapott az álmosság, és alig bírtam nyitva tartani a szemem. Annyi erőm volt, hogy kikeressem a zsebemből a házkulcsot, és amikor megtaláltam, az ajtóhoz értünk. Kinyitottam az ajtót, és amikor megfordultam, észrevettem, hogy Lys nem jön be.
-Nem maradsz? - kérdeztem.
-Nem tudom. - rázta meg a fejét.
-Maradj! - kérleltem. - Itt közelebb vagy az álomhoz. Azt hiszem.
-Mire lenne jó, ha nem mennék haza?
-Veled lehetnék. Az úgy jobb lenne. - állapítottam meg, és az ingujjánál fogva befelé kezdtem húzni.
Nem állt ellen, nevetve rúgta le a cipőjét, bezártam az ajtót, és felsiettünk a szobámba. A fürdést inkább holnapra halasztom...
Gyorsan elnyomott az álom, szorosan Lysanderhez bújva aludtam el. Álmomban Lys-t láttam, de nem a fekete hajú lánnyal, hanem egy hosszú, szőke, rózsaszín melírcsíkos hajú csajjal. Fiatalabb volt nálam, és valamivel szebb is. Viktoriánus ruhában tipegett Lys mögött, miközben ő felém igyekezett. Arca komor volt, és elhaladt mellettem, anélkül, hogy rám nézett volna. A lány éles vihogására felriadtam, és felültem az ágyamban.
Lys nem ébredt fel a mozdulatomra. Békésen aludt, és ez némileg megnyugtatott.
Bebújtam a takaró alá, és megpróbáltam elaludni.
De a szőke lány végig kísértett az egész éjszakán.