Nagybevásárlás

Következő nap úgy ébredtem, mint egy zombi. Legalábbis nagyon úgy néztem ki, mint egy zombi.

A hajam szanaszét állt, a szemem alatti karikákat is alig tudtam eltüntetni. Bár fésülködtem, a hajam elektromos lett, és nem lapult le egy ideig. Csak a vasalónak engedett, de annak is csak épphogy.

Sóhajtozva mentem le a földszintre, megetettem Zafírt, majd mivel volt még időm, játszottam is vele egy kicsit.

-Van már ötleted a karácsonyra? - kérdezte Boti, amikor kidugta végre az orrát a szobájából.

-Neked?

-Éppen ezért kérdezem. A srácok New Yorkba mennek bulizni, és engem is hívtak, csak nem akarlak egyedül itt hagyni. Akarsz jönni velünk? - kérdezte.

-Ó... Inkább nem, köszi. - utasítottam vissza. Egy részeg fiúcsapattal New York utcáin? Eszemben sincs! - Öhm... Majd elmegyek Lysanderrel vidékre. Tudod, a szülei örülnek, ha látnak.

-Te tudod. - vont vállat semlegesen. - És mikor mentek?

-A szünet első napján. - mondtam.

-Szuper. Na, nekem most mennem kell, mert a végén még elkések a melóból... Te is kapkodhatnád magad, egy kicsit elszaladt az idő. - javasolta.

-Persze. - álltam föl, és még utoljára megsimogattam Zafírt. - Ma hánykor érsz haza?
Boti megtorpant, és gyanúsan végigmért.
-Miért? Mit akarsz csinálni? - kérdezte óvatosan.
-Áh, csak gyakorolni... - legyintettem nevetve, majd értetlen arcát látva egy hegedülő mozdulatot tettem a karommal. - Tudod, hegedűvel.
-Á, értem. - bólintott lassan, de még mindig gyanús arcot vágott.- Ma később jövök. Hozzak vacsorát?
-Aha. Kösz! - intettem, és felvettem a cipőt. Amikor a kabátomat vettem, feltűnt, hogy még mindig méreget. - Mit nézel így? - kérdeztem.
-Semmit.
-Oké, akkor... helló! - vigyorogtam, és kisurrantam az ajtón.


Bár a biológia is "csak" háromnegyed óráig tart, nekem mindig végtelen sok időnek tűnik.
-Mennyi van még hátra az órából? - kérdeztem Lysandert.
-Még... 42 perc. - lepődött meg a kérdésemen.
-Ahh. - nyögtem, és az lefejeltem az asztalt. - Aú!
-Hé, ott hátul! Csendet kérek! - szólt ránk a biosztanár.
-Elnézést, baleset volt. - szabadkozott helyettem Lys, és rálépett a lábamra.
-Ssssz... - szisszentem fel, majd a tanár felé fordultam. - Bocsánat!
-Többet egy szót se! - szólt ránk még egyszer, és tovább kezdett magyarázni az állati szövetekről.
Szúrósan néztem Lysanderre, aki értetlenül vonta meg a vállát.
-Ez fájt. - mondtam sértődötten.
-Ja, a lábad? - jött rá végre. - Ne viccelj már, ha nem figyelmeztetlek valahogy, nem kérsz tőle elnézést, és kiküld a teremből.
-Az lenne a legjobb. - sóhajtottam. - Ki nem állhatom a bioszt.
-Nyugi. Pedig érdekes tantárgy, csak valaki miatt sosem tudok figyelni. - nézett rám szúrósan.
-Ki az a valaki? - néztem körbe magam körül. - Castiel?
-Nem. Inkább ne is találgass tovább, meghaladja a maximum képességeidet. - legyintett lemondóan Lys.
-Hé! - sértődtem meg.
Csak sajnos egy kicsit hangosan beszélgettünk.
-Amanda! Mit mondtam az előbb? - szólított fel a tanár.
Kis ideig haboztam, majd lesütöttem a szemem.
-Nem tudom, tanárnő.
-Maga most helyet cserél Biankával, és csöndben lesz az óra maradék 38 percében! - parancsolt. - Gyerünk, mozgás!
Sóhajtva összeszedtem a cuccomat, és felálltam a helyemről. Biankával helyet cseréltünk, így Castiel mellé kerültem. Szerintem észre se vette, hogy oda kerültem, annyira belemerült a firkálásba.
Amikor a tanár visszafordult a táblához, Lysander hátra fordult, és rám mosolygott. A szememet forgatva elnéztem más irányba, és megpróbáltam a tananyagra koncentrálni. Nem nagyon ment.
Castiel egy kis idő után észrevette, hogy mellette ülök, és meglepődve rám nézett.
-Te meg hogy kerültél ide? - csodálkozott.
-A tanár ide ültetett, mert beszélgettem. - vontam meg a vállam ártatlanul.
-Ejnye. Rossz kislány. - rázta meg a fejét rosszallóan.
-Én?! Te vagy a rossz kisfiú! Mit rajzolgatsz itt egész órán?
A kérdésemre nem kaptam választ, ugyanis a tanár rám kiáltott.
-Amanda! Csend legyen, azonnal!
-Bocsánat. - motyogtam, és előre fordultam. Az osztály pedig nevetett. Szerintem csak én nem találtam viccesnek a helyzetet...


-Mikor vagy már kész? - türelmetlenkedett Rosa, amikor a szekrényemnél pakolásztam.
-Egy perc még...
-5 perce is ezt mondtad! - jegyezte meg.
-Nyugi. A pláza megvár. Nem fog elmenni. - nyugtattam meg.
-De elveszik a jó cuccokat. Nekem is kelleni fog egy estélyi ruha a karácsonyi fesztiválra. - mesélte.
-Milyen fesztivál? - kérdeztem vissza.
-A szüleim mennek egy fesztiválra, és engem is visznek. Tudod, anyukám szeret eldicsekedni az ő egyetlen lányával. - nevetgélt, és utána megköszörülte a torkát. - Te hova mész az ünnepekkor?
Elindultunk a busz felé, úgy folytattuk a beszélgetést.
-Vidékre megyek a srácokkal. - feleltem.
-Milyen srácokkal?
-Szerinted? Kik laknak vidéken, akik minden hónapban lemennek a szüleikhez? - forgattam a szemem.
Rosa egy pillanatra lelassult.
-Ne már! - méltatlankodott. - Elmész Leigh-el karácsonyozni?!
-Nem éppen. - ráztam meg a fejem. - Lysanderrel megyek, és nem Leigh fog igazán érdekelni, oké?
-Ez nem igazság! - hisztizett Rosa. - Én is menni akarok! Csak a szüleim nem engedik.
-Kérd meg őket. - nevettem viccesen. - Mondd, hogy én is megyek.
-Nem, inkább ne bonyolítsuk a helyzetet. - legyintett lemondóan Rosalya. - Jó lesz a fesztivál is, csak... ajj. Majd hívj minden nap, kérlek! Meséld el, mi volt!
-Rosa. Nem foglak karácsonykor hívogatni, neked is lesz dolgod, nem? - sóhajtottam.
-De, viszont érdekelne, hogy Leigh hogyan viselkedik, amikor nem vagyok vele.
-Ugyanúgy. - legyintettem. - Csak senkire se néz szerelmesen.
Rosalya elpirult, és egy kis ideig csendben sétáltunk tovább.
Kis idő múlva már a pláza előtt jártunk.
-Tudod már, kinek veszel ajándékot? - kérdezte.
-Azt igen. Csak azt nem tudom, hogy mit... - tűnődtem.
-Halljam a neveket! - vigyorgott lelkesen.
-Boti, Lysander, Castiel, Nataniel, Kim, Viola, Alexy...
-Ennyi elég! - állított le Rosa. - Ennyi pénzed nincs is!
-A szüleimtől most kaptam meg a tartozásukat. - lengettem meg a borítékot. - Gond egy szál se. De azért ne Hifi tornyot kelljen vennünk, mert az azért túlzás lenne. - tettem hozzá.
-Persze. Ahogy mondtad: gond egy szál se!
Bementünk az épületbe, és rögtön nekiláttunk a nagy feladatnak. Az ember azt hinné, az ajándékok beszerzése az egyik legkönnyebb dolog a karácsonyban, pedig nem. Nekünk legalábbis eléggé bonyolult dolognak tűnt.
-Kezdjük az egyszerűbbekkel. - javasolta Rosa.
-Akkor inkább először a ruhádat keressük meg. - mondtam. - Én is szívesen vennék valamit magamnak...
-Oké! Gyere! - megragadta a karom, és be is húzott az egyik legközelebbi üzletbe.
Vagy egy órát töltöttünk itt, annyi mindent felpróbáltunk. Végül (hála Istennek) mindketten találtunk valami megfelelőt. Rosa egy sötétkék ruhát vett, aminek a dekoltázsa és az ujja ki volt rakva kis, csillogó kövekkel.
Én meg nem akartam a ruhám ügyéből túl  nagy felhajtást csinálni, de Rosalya ragaszkodott hozzá, hogy valami csinosat válasszak. Végül ilyen lett:

Szerintem nem kellett volna ennyire szépre pazarolnom a pénzemet, de végül belementem, mert nekem is nagyon tetszett. Meg hát, nem csak karácsonyra fogom hordani. :) Mindenesetre addig nem fogom felvenni, hogy meglepetés legyen.

Győztes érzéssel mentünk ki az üzletből, de aztán rá kellett jönnünk, hogy még csak most kezdődik a java.

Elindultunk az orrunk után.

-Mit szólnál, ha karácsonyra fehérneműt kapnál tőlem? - vihogott Rosa.

-Meg ne próbáld! - figyelmeztettem. - Elég volt a szülinapomkor, oké? Most ezt inkább mellőzzük.

-Hihi. Pedig nagyon vicces lenne. - nevetett tovább, mintha meg sem hallott volna. - Hordtad már?

-Nem!

-De fogod, ugye?

-Nem! - vágtam rá, és gyorsan témát váltottam. - Kezdjük Alexy ajándékával, az övé talán a legkönnyebb.

-Mit veszel neki? - kíváncsiskodott Rosa.

-Valami pólót, vagy ilyesmit... Gyere!

És már el is tűntünk az egyik ruhaboltban.

Két óra múlva már megvolt az ajándékok nagy része:

Alexynek egy dalszöveg feliratos pólót szereztünk.

Nataniel egy vastag füzetet kapott, aminek vékonyak voltak a lapjai, és nagyon strapabírónak látszott. Azért ezt választottam, hogy majd egy újabb könyve is lehessen.

Kentint sem hagyhattam ki, az ő számára egy plüssmacit vettem, szerintem nagyon illik hozzá. Khm.

Castielt elintéztem két Rock'n'Roll-os pólóval. Ami azt illeti, nem nagyon rajongtam ezekért, de Rosa szerint találó. Hát jó.

Violának és Kimnek vettünk egy-egy ékszerkészletet. Szépek.

Boti egy új rádiót fog kapni, aminek több funkciója is van, így például CD lejátszó is egyben. Szerencsém volt, hogy megtaláltam, mert éppen féláron lehetett kapni.

Rosalya nem akarta, hogy Leigh is kapjon tőlem valamit, de ezügyben vitatkozni kezdtem.

-Hozzájuk megyek ünnepelni, Rosa! Illene adnom neki valamit, nem nagyot, csak egy kicsit. Ne sértődj már meg! - forgattam a szemem.

-De akkor mit veszel neki? - fintorgott.

-Nem tudom. Te jobban ismered, úgyhogy te válassz. - javasoltam.

Ezzel megbékélt, és vettünk egy kalandregényt Leigh számára, mert Rosa szerint szeret olvasni.

Mivel nagyon elfáradtunk, beültünk egy kávézóba pihenni. Már nem akartunk túl sok időt tölteni a plázában, mert már lassan agyunkra ment a nagy tömeg és a boltok.

-Lysandernek mit veszel? - kérdezte Rosa, amikor megkaptuk a teánkat.

-Nem tudom. - vontam meg a vállam.

-Hogyhogy nem tudod? Arra kellett volna a legjobban figyelned, nem? - értetlenkedett Rosa.

-Azt mondtam, nem tudom! Semmi ötletem sincs. - ráztam meg a fejem megint.

-Könyv?

-Nem.

-Füzet?

-Nem.

-Valami ruha?

-Nem...

-Fehérnemű?

-Nem!!!

-Jól van, jól van... - védekezett Rosa. - Akkor mit gondoltál?

-Semmit. - tanácstalankodtam.

-Úgy tudom, betelt a jegyzetfüzete. - mondta.

-De azt tud venni magának is. - jegyeztem meg.

-Hhhhh. - sóhajtott.

-Csak viktoriánus ruhái vannak. - tűnődtem. - Szerinted örülne egy pulóvernek?

-Te tudod.

-Hagyjuk. - legyintettem, és befejeztem a teámat. - Mehetünk?

-Persze, csak rád várok. - bólintott Rosa, és felálltunk. - Akkor ki a következő?

-Lysander szülei. - mondtam némi gondolkozás után. - És vennünk kell még képeslapokat.

-Oké.

A szüleiknek könyveket szereztünk, aztán összeszedtem egy csomó képeslapot. Mindenkinek szeretnék az ajándéka mellé írni egyet, úgyhogy sok kellett.

Egyedül Lysandernek nem vettem semmit, bár Rosa mutogatott egy csomó mindent, de egyik sem tetszett. Van még rá egy hetem, hogy kitaláljak valamit...