Vidéki karácsony /2.

Havazik... A fákat elborítja a sok fehér pehely. Az út közepén állok, és nézek magam elé. Várok valakit, igazából magam sem tudom, kit, de kitartóan álldogálok. Várok. A fák között megpillantok egy alakot, és akkor...

-Húúúúúúú! Ébresztő!!! - rontott be Rosa a szobámba, ezzel elűzve az álmomat.
-M...mi van? - hunyorogtam.
Rosa elhúzta a függönyt, én meg a világosságtól majdnem megvakultam.
-Karácsony napja van! - kiáltott barátnőm. - Kelj már föl, sütni megyünk!
Magam mellé pillantottam. Az ágy üres volt.
-Hol... hol van Lysander? - kérdeztem nagy nehezen.
-Ó, már hajnalban megszökött, hogy ne kelljen részt vennie a nagy felhajtásban. Nem szeret szervezkedni. - magyarázta Rosa. - Na, mehetünk? A többiek már lent vannak.
-Oké... Indulás. - sóhajtottam, és felültem az ágyban. - Elég csak estére ünnepien öltözni?
-Naná. - kacsintott. - Most olyan ruhára van szükséged, amit nem sajnálsz, ha esetleg tönkremegy a sütitől...
-Jól van.
Így is egy fél órámba telt, amíg elkészültem, de mindenesetre legalább lábon álltam. A fáradságomat elnézve, még ez is csoda volt.
-Jó reggelt! - köszöntem, amikor végre leértem a konyhába. - Miben kell segíteni?
-Csináld meg a mázat. - nyomták a kezembe rögtön a cuccokat.- Sietni kell, este ünnepelünk!

Szinte az egész délelőttöt sütögetéssel töltöttük. Igazából mindannyian élveztük a dolgot. Sok süti lett, és a vacsora is nagyon finomra sikeredett.
-Még a fára rakjuk rá ezeket a díszeket. - nyomta a kezembe Rosa a sok gömböt.
-De hát a fa már mindjárt összeroskad a sok cicomától. - ellenkeztem.
-Talán igazad van... Akkor az ablakra tegyük.

Alighogy észbe kaptam, máris 4 óra lett. Először meglepődtem, amikor Rosalya leolvasta az órát, aztán magam is rájöttem, hogy az idő bizony elszaladt.

Elmosogattam a tányérokat, amíg a többiek elmentek a szobákba egy kicsit lepihenni. Én is készültem utánuk, de pont amikor bementem volna a szobába, Lys hirtelen előttem termett.

-Te meg hol voltál? - háborogtam. - Egész délelőtt kint voltál?

-Igen. - bólintott. - Van kedved sétálni egyet?

-Nem sétáltál eleget? Ne haragudj, de fáradt vagyok. - ráztam meg a fejem, de amikor megfogtam a kilincset, jobban átgondoltam a dolgot. - Hm... Hová is mennénk?

-Majd meglátod.

-Utálom a meglepetéseket. - jegyeztem meg.

-Így jártál. - nevetett. - Na, jössz?

Kicsit haboztam, de nem tudtam ellenállni a szemeinek.

-Persze. - vontam meg a vállam.

Majdnem egy órán keresztül barangoltunk egy kis patak mentén. Időközben láttunk egy eltévedt rókát, akit sikerült jól megijesztenem. Nagyon sajnáltam szegényt, de hát nem tehetek róla, hogy félelmetes vagyok...

-Már vissza kéne mennünk. - jegyeztem meg a parton ülve. - A srácok már biztos keresnek minket.

-Ugyan már. Hosszú még az este. - legyintett Lys.

-Figyelj már, menjünk vissza.

-Úgy se tudod, merre kell menni. - mosolygott.

Sóhajtva felálltam, és elindultam arra, ahonnan jöttünk.

-Másik irány. - szólt közbe Lysander.

-Szórakozol velem? Innen jöttünk.

-Nem. A másik irányból jöttünk. - javított ki.

Elnéztem arra, amerre mutatott, és csakugyan eszembe jutott az a fa.

-Na jó. - sóhajtottam. - Gyere már, kérlek!

-Most meg mit vagy úgy kiakadva? Időnk, mint a tenger.

Lys értetlenül bár, de végül visszavezetett a házhoz. Ő még kint maradt volna egy ideig, de rendkívül ésszerű érveimmel berángattam magammal. Ezek az érvek körülbelül úgy hangzottak, mint... "Kihűl a vacsora", "Zafír már vár minket", "Rosa ideges lesz". Na jó, ez utóbbi megtette hatását. :)

Amikor felvettem az új ruhámat, cseppet sem találtam olyan szépnek, mint azt a boltban tettem. Nem bírtam normálisan megcsinálni a fűzőjét, és a fodrot is csak nagy nehezen tettem rendbe. Végül Rosa segített befűzni, és a fodrot is megcsináltuk nagy nehezen. Hiába próbálta velem elhitetni, hogy jól áll, nem tudott meggyőzni. Úgy döntöttem, nem sminkelek sokat, csak épphogy egy kis spirált és szájfényt feldobtam. Zafír nyakába masnit kötöttem, hogy azért mégiscsak kinézzen valahogy. Végeredményben nem voltam megelégedve, hiába győzködött a barátnőm.

-Még hány órán át készülődsz, Amanda? - kopogott be Lys.

-Már nem sok. - válaszoltam vonakodva.

-Istenem, ezt nem hiszem el. Kitoloncolsz a saját szobámból?

-Ez kettőtök szobája. - hallottam kintről az anyja hangját. - És különben is, egy szép lányra várni kell.

-Anya. Most ehhez nincs kedvem.

-Pedig igazat mond! - kiáltottam ki.

-Le merném fogadni, hogy valójában nem is öltözködsz, hanem csak bámulod magad a tükörben. - jegyezte meg Lys.

-Jól gondolod. - sóhajtottam, és inkább kinyitottam az ajtót.-  A tiéd a szoba, én addig lemegyek. - mondtam, és lesiettem a lépcsőn.

Lysander pedig kis híján elfelejtett pislogni. A lépcsőről visszafordulva vettem csak észre, hogy még mindig az ajtóban áll, úgyhogy nevetve lesiettem a nappaliba. Ezek szerint nem is lett olyan rossz a ruhám...

Az este csodálatos volt. A karácsonyfa világított, a zene vidáman szólt, és egyfolytában Rosa hangját lehetett hallani. Történeteket meséltek egymásnak Leigh-el, és mindannyian hallgattuk őket, majdnem másfél órán keresztül. Zafír a kutyával játszott, amíg mi rendkívül jól éreztük magunkat.

A vacsora is istenire sikerült. Mindenkinek minden ízlett, aminek nagyon örültem, hisz a fő ételt főleg én készítettem.

Az ajándékozást rendkívül viccesen oldottuk meg: úgy gondoltuk, hogy izgalmasabb, ha mindenkinek magának kell megkeresni a sajátját, úgyhogy a fa alá tettük az összeset. Leigh-től egy új, divatos sálat kaptam, Rosától egy komolyabb sminkkészletet. Lys ékszert ajándékozott nekem, ami a lehető legszebb volt, amit valaha láttam! Kis ezüstmedál volt, hangjegy alakot formált. Annyira tetszett, hogy saját kezűleg nyomtam a kezébe a CD-t. Először mindannyian furcsállták a dolgot, mert nem értették, viszont akkor elmagyaráztam az ötletet, és ujjongásban törtek ki, Lysander pedig egy csókkal köszönte meg.

A srácok szüleitől képes albumot kaptam, amibe a saját fotóimat rakhatom majd. Nekem nagyon tetszik!
-Hát jó, akkor... Azt hiszem, már eléggé késő van. - jegyezte meg Rosa, az órára nézve. - 11 óra lesz 5 perc múlva. Én nagyon elfáradtam, úgyhogy azt hiszem, lefekszem...
-Jó ötlet. - bólintottunk.
Mindenkitől elköszöntünk, és még vagy ezerszer boldog karácsonyt kívántunk egymásnak.
Fölmentünk a szobába, és végre megszabadulhattam a ruhától, ami az este végére már eléggé kényelmetlenné vált.
-Álmos vagy? - kérdeztem Lysandert.
-Nem igazán. Miért?
-Mit szólsz egy filmhez?
-Benne vagyok.
Hiába, én nem vagyok jártas a filmekben, úgyhogy körülbelül a felénél meguntam. Azzal foglaltam el magam, hogy Zafír masniját csinosítgattam úgy negyed óráig, majd azt is abba hagytam, mert szegény macska majdnem megfulladt.
-Képtelen vagy nyugton maradni? - kérdezte Lys nevetve.
-Dehogy. - ellenkeztem, és megpróbáltam lekötni magam a filmmel.
Úgy fél óra múlva szeretetkitörésem késztetett arra, hogy újra dédelgessem Zafírt. Sajnos ő nem díjazta ezt a tevékenységemet, úgyhogy leugrott az ágyról, és lefeküdt aludni.
Vége lett a filmnek.
-Hogy érezted ma magad? - kérdezte Lys.
-Csodásan. Talán még nem is volt ilyen szép karácsonyom... - tűnődtem. - És te?
-Én is. - mosolygott, és megcsókolt.
A hasam görcsbe rándult, annyira váratlanul ért a dolog. Már rég nem csókolóztunk igazán, úgyhogy nagyon jól esett. Átkaroltam Lys nyakát mind a két kezemmel, és magam fölé húztam. Végig simított a hajamon, a karomon, és a derekamon. A hálóingem alját följebb tűrte, amikor kigyulladt bennem a világosság.
-Állj, ne! - tiltakoztam, és abba hagytam az egészet. Nem, nem, én ezt nem akarom!
Lysander keze megállt egy pillanatra, de aztán mosolyogva megint megcsókolt.
-Ne félj. - suttogta.
-Várj már egy percre... - próbálkoztam tovább, és összeszorítottam a számat.
-Most meg mi van? - értetlenkedett.
-Semmi. - mondtam, és a mellkasánál megpróbáltam kissé eltolni magamtól.
-Hogyhogy semmi? - kérdezte halkan.
-Ahogy mondom. Semmi. Jó éjt! - vágtam rá, és lekapcsoltam a villanyt mellettem. Oldalra fordultam, és kitöröltem a könnycseppet a szemem sarkából.
Csak egy sóhajtást hallottam, semmi többet. Zafír dorombolni kezdett, én meg nagyon igyekeztem, hogy ne adjak ki hangot az esetleges sírással.
Istenem, hogy lehetek ennyire hülye? Tönkre vágtam mindent... Legalábbis én nagyon úgy érzem, hogy ez az este nem így tökéletes. Megfordult a fejemben, hogy mégiscsak visszafordulok, és tovább folytatom az egészet, de... De nem. Én erre nem állok készen.